Figyelem! 

Politikai hirdetés következik – persze nem fizetett, mert azt sok helyen nem szabad. Politikai, a szó legnemesebb értelmében. A wikipédia így fogalmaz: „A politika kifejezés az ókori görög polisz névből ered. A politika szó eredeti jelentése közélet, ebben az értelemben tehát mindenki, aki részt vesz a közéletben, tevékeny (aktív) vagy tétlen (passzív) politikát folytat. „

Úgy gondolom azzal, hogy leírom itt a véleményem, ti pedig elolvassátok, kimerítem a „közéletben részt vesz” kitételt, tehát politizálni fogok. Ha esetleg idáig valaki eljutott az olvasásban és nem görgetett máris tovább: „na még egy hülye” – felkiáltással, azt szeretném megnyugtatni, hogy se párt-, se aktuál-, de még csak alapvető szakpolitikáról sem fog szó esni. Amiről írni és beszélni szeretnék, azok a mindennapok. Azok a mindennapok, melyeket otthon – kinek mi az, ugye? – és itt a világhálón, annak is a cukorhegy (Mark Elliot Zuckerberg, a Facebook alapítója) által létrehozott lapjain élünk és élünk meg.

Hol is kezdjem? Kezdem azzal, hogy igenis szeretnék egy kulturált vitát indítani. Egy olyan vitát, ahol érvek és vélemények ütköznek. Olyan érvek és olyan vélemények, melyek megalapozottak, és előre mutatnak. Mindannyian valamiért ideköltöztünk. Ki anyagi, ki szakmai, ki családi, ki egyéb okok miatt. Mindenkinek nehéz volt az elején, és szerintem mindenki a mai napig viseli a költözés nehézségeit. Se nekem, se senki másnak nem tiszte, hogy bárkit is megítéljen az okokról. Egy dologban azonban közös. Ez pedig nem más, mint az, hogy hogyan éljük az itteni életünket. Élünk-e közös életet, vagy mindenki megmarad a saját kis világában, megpróbálja túlélni az ittlétet, és nem próbál meg élni. Persze mindenkinek mást jelent az élet. Akinek lakás-, autó, diák-, vagy bármilyen más hitele van otthon, az biztos nem fog elmenni sehova, hiszen azért jött ki, hogy mielőbb letudja az otthoni restanciáját. Páran olyan céllal jöttek, ki, hogy majd itt összeszedik magukat, és otthon abból teremtenek egzisztenciát. Van, aki hosszútávra tervez: szeretne vállalkozást indítani, lakást, esetleg házat venni, családot alapítani. A lényeg, hogy mindenkinek meglehetnek az indokai, hogy miért is gubózzon be otthonra.

IGEN

Igen, nehéz külföldön élni. Senki nem mondta, hogy könnyű lesz. Mondhatnám: senki nem hívott, te jöttél önszántadból. Tehát azért is neked kell tenni, hogy jól érezd magad. És akkor tudod magad jól érezni, ha olyan dolgokat – is – csinálsz, amik kikapcsolnak, amik jó érzéssel töltenek el, amik pozitív energiákat adnak, amik kirángatnak a folyamatos mókuskerékből. Nincs ebben semmi Coelho vagy Oravecz Nóra. De tényleg így van. Sokan azért nem veszik a bátorságot, hogy jól érezzék magukat, mert „mit szólnak otthon”, hogy ott a hitel, vagy ott a gyerek, vagy mittudomén, és én meg itt elmegyek szórakozni, kirándulni, cirkuszba, koncertre, Bayern-meccsre, kávézni… amikor azt a pénzt „jobban” is el lehetett volna költeni. Aztán otthonról megkapod majd emellé a nagy hallgatást, vagy éppen a „persze, neked könnyű, te németbe’ élsz” – megjegyzéseket. És kb. itt elszáll a maradék bátorságod is arra, hogy akármi értelmeset kezdj az életeddel. Csak egy meglátás: ha csak annyit engedhetsz meg magadnak, mint otthon, akkor nem sok értelme volt kijönni. Ha nem tudsz jobb életet élni, akkor miért mondtál le családról, barátokról, a megszokott életedről? Ha otthon megengedhetted magadnak hetente egyszer a sörözés a haverokkal, de itt nem, akkor hol éltél jobban? Ha otthon megengedhetted magadnak havonta, hogy elmenj bulizni, de itt nem, akkor hol éltél jobban? Ha otthon „megengedhetted” magadnak a családod, a barátaid, de itt nem, akkor hol éltél jobban?

NEM

Nem azt mondom, hogy rosszabb itt kint, mint otthon. És tudom, én csak ne pofázzak, mert nem tudom milyen az, amikor nincs munka, nincs mit enni, vagy épp kikapcsolják a villanyt az elmaradt számlák miatt. Igazatok van, nem tudom. Azt viszont tudom, hogy a mindennapjaink csak akkor lehetnek jobbak és legfőképp élhetőbbek, ha teszünk érte. Ha facebook-csoportokat nem csak arra használjuk, hogy a hazautunkat kifizettessük valakivel, vagy helyesírási gyorstalpalót tartsunk, hanem megpróbáljuk értelmesen keresni a hozzánk hasonlók társaságát. Vagy csak úgy általában a társaságot. Persze, ehhez sok mindenre szükség lenne, tudom. Hely, idő, pénz. Pénz: ha nincs annyid, hogy hétvégente egyszer elmenj valahova és 20-25€-t elkölts, akkor gondolkodj el, van-e értelme. Idő: bár nagyon sokan 2-3-4 műszakban dolgoznak, vagy éppen illegálisan napi 12-13 órákat (na ezt a részét viszont ismerem), mégis ha nagyon akarnál, találnál időt magadra. Magadra, ami nem alvás, vásárlás, és beb@szás. Hely: ha van, meg kell találni, ha nincs, csinálni kell egyet. És ha már közösségiháló. Az okostelefonok korában, többet élünk a közösségi oldalakon, mint a való világban. 2,5 éve olvasom a különböző csoportokban zajló beszélgetéseket – már ha annak lehet nevezni némelyiket. Igazán kiábrándító, de ezzel együtt érdekes lenyomatát is adja az itteni embereknek és gondolkodásnak.

HA

Ha valaki belecsöppenne a Regensburgi magyarok elnevezésű csoportba otthonról, igencsak meglepődne. Meglepődne, hogy mennyire ugyanúgy zajlik minden mint otthon – sőt! Sőt itt még jobban fúrják-faragják egymást az emberek. Persze, hiszen sokkal több pénzről van szó. De tényleg minden csak a pénzről szól? Kocsit adok-veszek; gyere velem, hogy jól járjunk mindketten; tudtok-e munkát szakma és nyelv nélkül; olcsó, de nagy lakást keresek; stb… Nagyjából a csoportban semmit nem tudtam meg az itteni életről. Nem tudom, mikor hova lehet elmenni kikapcsolódni, nem tudom mi érdemes megnézni a környéken. Ha akarok valamit, akkor magamnak kell utánajárnom. Ha tényleg akarok valamit, és nem csak a saját tehetetlenségemen nyavalyogni egész nap közösségi oldalakon…

DE!

A nagy spórolás és tervezgetés közben elfelejtünk élni. Elfelejtünk hétvégén meginni nyugodtan egy kávét. Elfelejtünk leülni beszélgetni. Elfelejtünk kikapcsolódni. És most nem arra gondolok, hogy a Nettoban megvesszük az akciós sört meg a whiskey-t, aztán péntek este pár haverral betoljuk. Ha most belegondolsz kedves olvasó: mikor hódoltál utoljára a hobbidnak, amit otthon rendszeresen űztél? Horgászat, foci, csocsó, vagy akár egy kávézó teraszán a csajok/pasik bámulása… Sokan vagyunk és sokfélék. A szakmunkástól a mérnökig, a takarítótól az ügyvédig, az anyukától a nagypapáig. Sokat hallom, hogy „minek jöttem ki, amikor ugyanúgy élek, mint otthon, csak nem értem az embereket és nincsenek itt a barátaim.” Persze, hó végére itt is sokszor elfogy a pénz, főleg egy idő után, ha már kint élsz, és hozzászoksz. Megszokod, hogy van kocsi, hogy el lehet menni vásárolgatni, hogy az otthoni hiteled ki tudod fizetni, hogy tudsz hazaküldeni pénzt. És megszokod, hogy sokszor annyi pénzed nem marad hó végén, hogy haza tudj utazni. Minden csak szokás kérdése, a szokásainkat pedig mi alakítjuk – bár egyes elméletek szerint a szokásaink rabjai vagyunk, de ettől most tekintsünk el.

Te melyik vagy:

Igen?

Nem?

De?

Ha?