Összegyűjtöttem néhány munkaerőközvetítő céget (Zeitarbeitsfirma), melyek Regensburg és vonzáskörzetében (is) működnek. A lista messze nem teljes, szabadidő függvényében folyamatosan bővül. További ötleteket, pontosításokat, elérhetőségeket, és ami talán a legfontosabb a leendő munkavállalóknak: SZEMÉLYES TAPASZTALATOKAT folyamatosan lehet kommentben küldeni (nyomdafestéket tűrő változatban!) Esetleg még talán érdekes lehet, hogy melyik cégnél milyen jellegű munkára lehet jelentkezni, vagy pl. melyik közvetít a BMW-hez, Krones-hez, stb...

Sok sikert az álláspályázatokhoz!

 A lista:

Az elérhetőségek, részletek letöltéséhez katt IDE!

Van pár dolog, amit talán nem árt tisztázni. Bár sok helyen – különösen Magyarországon – elcsépelt kifejezés lett az összefogás (sokszor már politikai felhangja is van). De mi most nem Magyarországon élünk, sőt sokan éppen az ottani megosztottság, gyűlölködés és széthúzás miatt költöztünk más országba. Visszakanyarodva az elcsépelt kifejezéshez – ti. összefogás: pár hete elkezdtem valamit, amiről komolyan meg vagyok győződve, hogy jó. Ebbéli hitemben többen is megerősítettek, magánszemélyek, és szervezetek nevében is. Úgy gondolom, ez egyáltalán nem az én érdemem, inkább csak jelzés, hogy mekkora igénye is lenne mindenki már a békére, a közös dolgokra és az elcsépelt kifejezésre.

Persze lehet azt mondani, hogy „jajj, de cuki… ez még hisz ilyen romantikus eszmékben?”, vagy „na, vajon ez a majom mit akar majd?” De gyorsan meg is válaszolom: igen és mindent. Igen hiszek a romantikus eszmékben, azzal együtt, hogy a realitás talaján kell kezelni. Tudom, hogy soha nem lesz olyan, hogy valami mindenkinek egyformán tetszene. Nem is erre akarok törekedni. Az együttműködésnek, az együttélésnek léteznek különböző szintjei. Vannak szomszédok, akik jól kijönnek egymással, összejárnak, közös programokat szerveznek. Vannak, akik gyűlölködnek, szidják egymást a másik háta mögött, ahol tudnak szóban, fizikálisan, minden szinten keresztbe tesznek egymásnak. És van a harmadik, a semleges. Amikor igazából nem különösebben szimpatikus a szomszéd, de a hosszútávú együttélés miatt inkább nem foglalkoztok egymással. Se pro, se kontra. Arra kellene szerintem törekedni, hogy második részt kiiktassuk. Ha már két szervezet ember, nem tud együttműködni, akkor legalább ne sértegessék egymást, ne tegyenek a másik alá. Különösen, ha elméletileg ugyanaz a cél vezérli őket, csak más utakon próbálják ezt a célt elérni.

Mindent. Mindent szeretnék, de tudom, hogy ez lehetetlen. Ettől még meg kell próbálni. Mi is ez a minden? Annak a semminek az ellentéte, ami otthon folyik. Ellentéte a széthúzásnak, a megosztottságnak, a lejáratásnak, a párt- és személyes érdekeknek. Hallom és tapasztalom, hogy – ha nem is olyan erősen, mint otthon, de – itt Regensburgban is léteznek nézeteltérések, viták. Nem fogom és nem is tudom megváltani a világot, de szeretnék egy új lapot nyitni. Rövid távon szeretném, ha azok a szervezetek és személyek, akik egyébként ugyanazért dolgoznak nap, mint nap, leülnének egy asztalhoz és egy pofa sör kávé mellett értelmes felnőtt emberek módjára megbeszélnék a problémáikat, hogy legalább a jövőben ha nem is segítik egymást, de ne ártsanak egymásnak. Ugye nem is olyan nagy kérés…

Többen kérdezték, hogy lesz-e facebook oldal, ahol a többek között a rendezvény naptár elérhető lesz. Azt kell válaszolnom, hogy egyenlőre nem. Megmondom azt is, hogy miért. Annyi oldal van már, hogy sokszor ki sem igazodik az ember rajtuk, melyiknek mi a célja, mik a szabályai, ki mit is akar… Ettől szeretnék kicsit elkülönülni „fizikailag” is. Persze a későbbiekben ez lehet, hogy változni fog, de egyenlőre így gondolom egyszerűbbnek.

Régi mondás: a tettekben mutatkozik meg az ember igazi természete, a többi csak üres szó. Megpróbálok jó példával elől járni. Nemrég hirdettem egy Let’s Piknik eseményt, melyet május elejére-közepére terveztem. Akkor még nem volt róla tudomásom, hogy május 1-én már egy régóta a városban működő szervezet is hirdetett majálist. Bár valószínűleg a megszólított célközönség csak részben fedné egymást, mégis úgy gondolom jó példa lehet a későbbiekre nézve, ha az általam hirdetett rendezvényt lemondom – de legalábbis elhalasztom - , és mindenkit arra sarkallok, hogy vegyen részt a Gyere! Magyar Kulturális Egyesület programján május 1-én!

Nagyon sajnálnám, ha a jelenlegi kettősség fennmaradna, esetleg további részekre szakadna. Én a továbbiakban is szeretnék független és pártatlan maradni. Ezzel együtt minden olyan projektet, vagy ötletet támogatni és népszerűsíteni szeretnék és fogok is (igény esetén aktív szerepet is vállalok bennük), melyről úgy gondolom, hogy az általam felvázolt témákat előreviszik, és a közösség, a MAGYAR közösség érdekeit tartják szem előtt.

Kövessétek tehát figyelemmel a blogot, kommenteljetek, osszátok meg, ha szimpatikus dolgokat olvastatok! Hamarosan egy komplett programtervvel jelentkezek – néhány egyeztetés után - , mely egész nyárig nyújt majd hasznos és érdekes programokat!

Üdv mindenkinek!

… és ne feledjétek: Szedjük össze magunkat! :D

Hello, liebe Olvasó!

Ich elkezdtem egy blogot schreiben. Aber warum? - kérdezné Herr Ábel

Mert van itt nálunk Regen s Burg. – válaszolná Mutti.

Aber warum? – Herr Á.

Mert Deutschlandban élünk. – M.

Aber warum? – Herr Á.

Na végre egy gute kérdés.  A Regen a kontinentális éghajlatra jellemző  földrajzi elhelyezkedés következménye, míg a Burg a település középkori településrendezés következményeként jött létre. Und wir ideköltöztünk Regensburgba. - M

Aber warum? – Herr Á.

Warum nicht? Itt lehet 300 helyett 1500€-t keresni, nem kell helikopterrel Hochzeitra utazni, nincs mindennapi mocskolódás – legalábbis nicht verstehen. – M

Aber warum? – Herr Á.

Mert itt 9 igeidő, megtanulhatatlan melléknévragozás, és a kimondhatatlan boarisch nyelvjárás van, ami  nehezíti a megértést.- M

Aber warum – Herr Á.

Mert ez itt Bayern, mi meg itt élő ausländerek vagyunk. – M

Aber warum? – Herr Á.

Mit miért? Mert hier költöztünk a lehetőségek, a jobb Leben és a nyugati fizetések miatt. – M.

Aber warum? – Herr Á.

Denn itt jó Geld, ha hazaviszel valakit, és mindig van munka ohne nyelv és ohne szaktudás nélkül. – M.

Aber warum? – Herr Á.

Ezt nem tudom, aber sokan képzelik így. Maybe Villeicht nem kaptak elég Fluimucilt… - M.

Kedves Környékbeliek!

(Regensburg, Passau, Landshut, vagy akár ganz Bayern) 

Arra gondoltam, mi lenne, ha valamikor május elején-közepén-végén összejönnénk csak úgyból? Egy jót piknikezni valamelyik hétvégén. Szalonnasütés, bográcsozás, grillezés
kinn a természetben, eszem-iszom, dínom-dánom, családosoknak és egyedülállóknak. Gyerekeknek arcfestés, társasjátékok, felnőtteknek sör-virsli verseny, nős-nőtlen foci (ha sikerül olyan helyet találni), ismerkedés, stb. 

Naaaaa? Kinek lenne kedve?

Ha összejönnénk min. 30-40-en, akkor szívesen megszerveznénk a lenti szavazás eredménye után. Várjuk a válaszokat, és persze ha bárkinek bármi ötlete van, esetleg felajánlása: írja meg! Szeretnénk kérni, hogy a károgás maradjon a varjak nyelve, a bejegyzések pedig legyenek pozitívak, építőek, egyenesek, szép magyarsággal!

2016 év végén készült nem reprezentatív felmérés rövid összegzése, néhány okfejtéssel. Remélem senki nem veszi rossz néven, és mindenki a megfelelő tanulságokat vonja majd le a végén!

 Jó olvasgatást!

A dokumentum IDE kattintva érhető el.

Figyelem! 

Politikai hirdetés következik – persze nem fizetett, mert azt sok helyen nem szabad. Politikai, a szó legnemesebb értelmében. A wikipédia így fogalmaz: „A politika kifejezés az ókori görög polisz névből ered. A politika szó eredeti jelentése közélet, ebben az értelemben tehát mindenki, aki részt vesz a közéletben, tevékeny (aktív) vagy tétlen (passzív) politikát folytat. „

Úgy gondolom azzal, hogy leírom itt a véleményem, ti pedig elolvassátok, kimerítem a „közéletben részt vesz” kitételt, tehát politizálni fogok. Ha esetleg idáig valaki eljutott az olvasásban és nem görgetett máris tovább: „na még egy hülye” – felkiáltással, azt szeretném megnyugtatni, hogy se párt-, se aktuál-, de még csak alapvető szakpolitikáról sem fog szó esni. Amiről írni és beszélni szeretnék, azok a mindennapok. Azok a mindennapok, melyeket otthon – kinek mi az, ugye? – és itt a világhálón, annak is a cukorhegy (Mark Elliot Zuckerberg, a Facebook alapítója) által létrehozott lapjain élünk és élünk meg.

Hol is kezdjem? Kezdem azzal, hogy igenis szeretnék egy kulturált vitát indítani. Egy olyan vitát, ahol érvek és vélemények ütköznek. Olyan érvek és olyan vélemények, melyek megalapozottak, és előre mutatnak. Mindannyian valamiért ideköltöztünk. Ki anyagi, ki szakmai, ki családi, ki egyéb okok miatt. Mindenkinek nehéz volt az elején, és szerintem mindenki a mai napig viseli a költözés nehézségeit. Se nekem, se senki másnak nem tiszte, hogy bárkit is megítéljen az okokról. Egy dologban azonban közös. Ez pedig nem más, mint az, hogy hogyan éljük az itteni életünket. Élünk-e közös életet, vagy mindenki megmarad a saját kis világában, megpróbálja túlélni az ittlétet, és nem próbál meg élni. Persze mindenkinek mást jelent az élet. Akinek lakás-, autó, diák-, vagy bármilyen más hitele van otthon, az biztos nem fog elmenni sehova, hiszen azért jött ki, hogy mielőbb letudja az otthoni restanciáját. Páran olyan céllal jöttek, ki, hogy majd itt összeszedik magukat, és otthon abból teremtenek egzisztenciát. Van, aki hosszútávra tervez: szeretne vállalkozást indítani, lakást, esetleg házat venni, családot alapítani. A lényeg, hogy mindenkinek meglehetnek az indokai, hogy miért is gubózzon be otthonra.

IGEN

Igen, nehéz külföldön élni. Senki nem mondta, hogy könnyű lesz. Mondhatnám: senki nem hívott, te jöttél önszántadból. Tehát azért is neked kell tenni, hogy jól érezd magad. És akkor tudod magad jól érezni, ha olyan dolgokat – is – csinálsz, amik kikapcsolnak, amik jó érzéssel töltenek el, amik pozitív energiákat adnak, amik kirángatnak a folyamatos mókuskerékből. Nincs ebben semmi Coelho vagy Oravecz Nóra. De tényleg így van. Sokan azért nem veszik a bátorságot, hogy jól érezzék magukat, mert „mit szólnak otthon”, hogy ott a hitel, vagy ott a gyerek, vagy mittudomén, és én meg itt elmegyek szórakozni, kirándulni, cirkuszba, koncertre, Bayern-meccsre, kávézni… amikor azt a pénzt „jobban” is el lehetett volna költeni. Aztán otthonról megkapod majd emellé a nagy hallgatást, vagy éppen a „persze, neked könnyű, te németbe’ élsz” – megjegyzéseket. És kb. itt elszáll a maradék bátorságod is arra, hogy akármi értelmeset kezdj az életeddel. Csak egy meglátás: ha csak annyit engedhetsz meg magadnak, mint otthon, akkor nem sok értelme volt kijönni. Ha nem tudsz jobb életet élni, akkor miért mondtál le családról, barátokról, a megszokott életedről? Ha otthon megengedhetted magadnak hetente egyszer a sörözés a haverokkal, de itt nem, akkor hol éltél jobban? Ha otthon megengedhetted magadnak havonta, hogy elmenj bulizni, de itt nem, akkor hol éltél jobban? Ha otthon „megengedhetted” magadnak a családod, a barátaid, de itt nem, akkor hol éltél jobban?

NEM

Nem azt mondom, hogy rosszabb itt kint, mint otthon. És tudom, én csak ne pofázzak, mert nem tudom milyen az, amikor nincs munka, nincs mit enni, vagy épp kikapcsolják a villanyt az elmaradt számlák miatt. Igazatok van, nem tudom. Azt viszont tudom, hogy a mindennapjaink csak akkor lehetnek jobbak és legfőképp élhetőbbek, ha teszünk érte. Ha facebook-csoportokat nem csak arra használjuk, hogy a hazautunkat kifizettessük valakivel, vagy helyesírási gyorstalpalót tartsunk, hanem megpróbáljuk értelmesen keresni a hozzánk hasonlók társaságát. Vagy csak úgy általában a társaságot. Persze, ehhez sok mindenre szükség lenne, tudom. Hely, idő, pénz. Pénz: ha nincs annyid, hogy hétvégente egyszer elmenj valahova és 20-25€-t elkölts, akkor gondolkodj el, van-e értelme. Idő: bár nagyon sokan 2-3-4 műszakban dolgoznak, vagy éppen illegálisan napi 12-13 órákat (na ezt a részét viszont ismerem), mégis ha nagyon akarnál, találnál időt magadra. Magadra, ami nem alvás, vásárlás, és beb@szás. Hely: ha van, meg kell találni, ha nincs, csinálni kell egyet. És ha már közösségiháló. Az okostelefonok korában, többet élünk a közösségi oldalakon, mint a való világban. 2,5 éve olvasom a különböző csoportokban zajló beszélgetéseket – már ha annak lehet nevezni némelyiket. Igazán kiábrándító, de ezzel együtt érdekes lenyomatát is adja az itteni embereknek és gondolkodásnak.

HA

Ha valaki belecsöppenne a Regensburgi magyarok elnevezésű csoportba otthonról, igencsak meglepődne. Meglepődne, hogy mennyire ugyanúgy zajlik minden mint otthon – sőt! Sőt itt még jobban fúrják-faragják egymást az emberek. Persze, hiszen sokkal több pénzről van szó. De tényleg minden csak a pénzről szól? Kocsit adok-veszek; gyere velem, hogy jól járjunk mindketten; tudtok-e munkát szakma és nyelv nélkül; olcsó, de nagy lakást keresek; stb… Nagyjából a csoportban semmit nem tudtam meg az itteni életről. Nem tudom, mikor hova lehet elmenni kikapcsolódni, nem tudom mi érdemes megnézni a környéken. Ha akarok valamit, akkor magamnak kell utánajárnom. Ha tényleg akarok valamit, és nem csak a saját tehetetlenségemen nyavalyogni egész nap közösségi oldalakon…

DE!

A nagy spórolás és tervezgetés közben elfelejtünk élni. Elfelejtünk hétvégén meginni nyugodtan egy kávét. Elfelejtünk leülni beszélgetni. Elfelejtünk kikapcsolódni. És most nem arra gondolok, hogy a Nettoban megvesszük az akciós sört meg a whiskey-t, aztán péntek este pár haverral betoljuk. Ha most belegondolsz kedves olvasó: mikor hódoltál utoljára a hobbidnak, amit otthon rendszeresen űztél? Horgászat, foci, csocsó, vagy akár egy kávézó teraszán a csajok/pasik bámulása… Sokan vagyunk és sokfélék. A szakmunkástól a mérnökig, a takarítótól az ügyvédig, az anyukától a nagypapáig. Sokat hallom, hogy „minek jöttem ki, amikor ugyanúgy élek, mint otthon, csak nem értem az embereket és nincsenek itt a barátaim.” Persze, hó végére itt is sokszor elfogy a pénz, főleg egy idő után, ha már kint élsz, és hozzászoksz. Megszokod, hogy van kocsi, hogy el lehet menni vásárolgatni, hogy az otthoni hiteled ki tudod fizetni, hogy tudsz hazaküldeni pénzt. És megszokod, hogy sokszor annyi pénzed nem marad hó végén, hogy haza tudj utazni. Minden csak szokás kérdése, a szokásainkat pedig mi alakítjuk – bár egyes elméletek szerint a szokásaink rabjai vagyunk, de ettől most tekintsünk el.

Te melyik vagy:

Igen?

Nem?

De?

Ha?